Kerék- Bárczy Szabolcs kilépett a Demokratikus Koalícióból. Ha jól értettem a híreket, erre a párt országos elnöksége kérte meg, miután a 168 óra című folyóiratban „Paradigmaváltást!” címmel publicisztikája jelent meg, melyben megfogalmazott kritikája érintette a DK-t is. A cikkben a – szerintem – leghangsúlyosabb állítás ez:

Összegezve: habár a demokratikus változást akarók ma többségben vannak, és Orbánék legyőzhetők úgy, hogy ne a Jobbik vagy a Fidesz–Jobbik legyen a váltóerő, a szervezett demokrata ellenzék erre jelenlegi formájában alkalmatlan. Talán ezért van az, hogy ma nem lehet egyetlen olyan demokratikus elkötelezettségű politikussal és értelmiségivel sem találkozni, aki őszinte vélemény kifejtésére alkalmas közegben reálisnak tartaná a 2018-as győzelmet.

Őszinte tisztelője vagyok Kerék-Bárczy Szabolcsnak, de sem azzal nem értek egyet, hogy a demokratikus változást akarók többségben lennének, sem azzal az állítással, hogy az ellenzék jelenlegi formájában alkalmatlan a Fidesz legyőzésére. Utóbbi állítással nem tartalmilag, hanem a mögötte álló gondolat miatt nem értek egyet, mármint hogy az ellenzéki pártokon múlik elsősorban, hogy nem tudnak értelmes alternatívát felmutatni a választóknak.

Minap újra olvastam Ady Endre egy 1902-ben írt publicisztikáját („Menjünk vissza Ázsiába”) és sajnos arra jutottam, hogy az átlag magyar gondolkodásmódjában az elmúlt több, mint száz évben semmi fajta változás nem történt. A cikk nagy részét akár ma is írhatta volna Ady, a problémák szinte ugyanazok. De mik is a jellemzői ennek a gondolkodásnak?

A magyar gondolkodás zártságát a Tárki elemzése szerint több kutatás is igazolta (Füstös-Szakolczai 1999, Neumann-Bódi et al. 2008), melyek közül talán a legismertebb a World Value Survey

A Ronald Inglehart chicagoi professzor elmélete alapján kialakított és már 1981 óta folyó, több hullámban felvett World Value Survey elnevezésű vizsgálat kérdőíves kutatások alapján egy-egy ország társadalmának gondolkodásmódját egy koordináta-rendszerben jeleníti meg. A függőleges tengely azt mutatja meg, hogy az adott társadalom gondolkodása inkább vallásos/tradicionális, vagy világi/racionális. A vallásos/tradicionális gondolkodásmód jellemzője többek között a vallásosság, az hogy az adott társadalom inkább engedelmességre, mint önállóságra nevelné a gyermekeket, hogy szeretné, ha növekedne a tekintély tisztelete, és például elutasítja a válást.

A téma szempontjából még lényegesebb a vízszintes tengely, melyből arra lehet következtetéseket levonni, hogy az adott társadalom inkább zárt, vagy inkább nyitott gondolkodású. Ebben a keretben azt vizsgálják, hogy egy adott társadalom hogyan viszonyul a szabadság, az érdekérvényesítés, tolerancia, önállóság, vagy a bizalom kérdéséhez. Tehát hogy például fontosnak tartják-e a szólásszabadság kérdését, mennyire megengedőek a homoszexualitással kapcsolatban, vagy mennyire érzik úgy, hogy képesek a sorsukat befolyásolni. Ennek megfelelően a nyitott gondolkodást többek között a szabad véleménynyilvánítás, a közügyekbe való beleszólás, a szabadságjogok védelme, az emberekbe vetett bizalom, a más gondolkodásúak tolerálása és a saját sors irányíthatóságába vetett hit jellemzi.

Sajnos a magyar társadalom a fent hivatkozott részterületeken egyenként, és összességében is kimutathatóan zárt gondolkodású, ami az európai társadalmakra nem jellemző, így azoktól roppant messze került. Amely országokhoz viszont igen közel áll, azok a kutatásban ortodox országoknak nevezett államok – mint például Ukrajna, Moldova, Bulgária stb. – társadalma.

És itt kanyarodnék vissza Kerék-Bárczy Szabolcs problémájához. Egy pártnak ahhoz, hogy érdemi hatása legyen egy ország sorsára, leginkább hatalomra kell kerülnie. Ennek az eszköze rendes helyeken a demokratikus választás, melyen az a párt nyer, amely megszerzi a szavazatok többségét. Az ehhez vezető út a kampány, melynek során a pártok igyekeznek programjaikkal és üzeneteikkel meggyőzni a választókat arról, hogy a leghelyesebb, ha rájuk szavaznak. A pártoknak ebben a folyamatban olyan üzeneteket kell, vagy kellene megfogalmazni, amelyre a fenti gondolkodásmóddal rendelkező társadalom rezonál. Csakhogy a magyar társadalom számára szavazatmaximalizálás céljából megfogalmazható üzenetek ellentétesek azzal a törekvéssel, hogy felzárkózzunk az európai társadalmakhoz. Sarkosan fogalmazva az európai értékekre, vagy azok nagy részére a magyar társadalom nem fogékony, ami azért elkeserítő, mert általánosságban azt hiszem elmondható, hogy nincsen olyan társadalom, amely zárt gondolkodással általános jólétet és jelentős gazdasági eredményeket ért volna el.

 A Fidesz ezt pontosan megértette. Lemondott a fejlődésről, sőt talán a szinten maradásról is, a hatalomért. Üzenetei a választók többségénél betalálnak és két ciklus óta példátlan módon, kormányzó pártként vezeti félidőben is a népszerűségi listát. Ennek érdekében lelkiismeret furdalás nélkül erősíti az általános magyar attitűdöt, negatív érzéseket indulatokat gerjeszt embercsoportok (pl. politikai ellenfelek, cigányok, migránsok stb.), vagy egyébként még számukra is fontos intézmények (IMF, Európai Unió stb.) iránt. Azt sugallja üzeneteivel, illetve állítja elő például a közmunkaprogrammal, hogy az emberek boldogulása csakis az állam segítségével lehetséges. A magyar társadalmat bezárja saját gondolkodásmódjába.

 Az ellenzék demokratikus pártjai ezt nem tehetik meg. Nekik az alternatíva Orbánnal szemben az európai értékek képviselete kellene, hogy legyen, de arra a választó nem nagyon reagál. Így képtelenség a választói bázist jelentősen bővíteni, na pláne választást nyerni! A demokratikus ellenzék jelenleg eszköztelen! Ha a hatalom megszerzése érdekében megkísérel részben olyan módon kommunikálni, hogy az vonzó legyen a választóknak, tehát olyan, vagy hasonló üzenetekkel operál mint a Fidesz, akkor hiteltelenné válhat, ráadásul ezt a Fidesz jobban csinálja. Esetleges győzelem esetén viszont ideális esetben a megfelelő értékek mentén kezdene politizálni, ami nagyon gyors bizalomvesztéssel járna az eltérő választói igények miatt, többsége a társadalomban nagyon gyorsan elolvadna, és az intézkedéseit, reformjait nem tudná átvinni. Most ez teoretikusnak tűnik, de volt már erre példa.

 A választói gondolkodásmód megváltoztatásához egyébként is rengeteg időre lenne szükség (melyből több mint huszonöt évet már elvesztegettünk), azonban a munkát nincsen, aki elvégezze. A pártok erre alkalmatlanok, bár éppenséggel megtehetnék, hogy a Fidesz lakossági fórumokon történő szapulásán túl olyan kulturális programokat szerveznek, ahol az élmény (film, kiállítás, zene stb.) a résztvevőket elgondolkodtatva esetleg a megfelelő irányba terelhetné egyikük-másikuk gondolkodását. (Persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű!)

 Az értelmiségnek már lényegesen nagyobb hatása lehetne a társadalomra, da zömük vagy állami fenntartású intézményben, vagy olyan helyen dolgozik, amelyik így-vagy úgy de állami bevételektől függ, így az egzisztenciáján keresztül kiszolgáltatott és emiatt egyáltalán nem bátor.

 A civil mozgalmak is fontos szereplők lehetnének az európaizálódás útján, de kevesen vannak, gyengék, fragmentáltak és gyakran saját magukkal sem értenek egyet. Aki meg számít, azt az Orbán kormány folyamatosan hitelteleníti el. Ha kell nyomozást indíttat, és a közmédiát is arra használja, hogy negatív információkat lebegtessen az adott szervezetről, szervezetekről.

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan tudnék valamilyen pozitív üzenetet elhelyezni az írás végén, valamit, amiből optimizmust meríthet az, aki olvassa. Sajnos nem sikerült…

 Nagyon nem állunk jól!!!